Alkotóink

 

Agonács Csaba

 

 

 

 

Baracskai József

A valkói Lámpás ’92 Közhasznú Alapítvány lakóotthonában él, bolti kisegítőként dolgozik.

“Sok barátom van. Én is egy barát vagyok.”

 

 

Békeffy Krisztina

 

 

 

 

Csányi Nikolett

Nyergesújfalun él, az esztergomi Életút Egyesület Margaréta Napközi otthonában dolgozik.

“Egyedül járok be a Margarétába. Egyedül rajzolok, de szeretek másokat is lefesteni.”

Halász Péter

A pécsi Életminőség-fejlesztő Szolgáltatások Intézményében, az ajándékkészítő műhelyben tevékenykedik.

“Szeretem a mesét, a meseképeket, gyakran én is mesélek.”

Hermann Krisztina

Állami gondozásban nőtt fel, jelenleg a Lámpás’92 Közhasznú Alapítvány gödi lakóotthonában él és  Lámpás Műhelyben dolgozik. Jártas a szőnyegszövésben, kötélverésben és különleges re-design ékszerek készítésében is. Az értékesítések és a kézműves foglalkozások egyik kulcsembere.

“A jó és a rossz, a szép és a csúnya között ugrik fejest az oroszlán.”

Horváth Szabolcs

 

 

 

 

Kovalcsik Géza

Budapesten él a Szivárvány Otthonban, betanított kertészként dolgozik a Szivárvány Kertészetben.

“A labirintusnál a legérdekesebb az útvonal, mindig azt követem, akkor is, ha nincsen labirintus.”

Molnár Antal

A budapesti Lámpás ’92 Közhasznú Alapítvány lakóotthonában él.

“A tánc, a mozgás a mindenem. Két forgás között egy jó viccet mesélni nagy öröm.”

 

Nagy Zoltán

 

 

 

 

Orsós György

Pécsen él, az Életminőség-fejlesztő Szolgáltatások Intézményében dolgozik. 1997-ben rajzpályázaton olaszországi utat nyert, egy hetet tölthetett Terracinában. 2007-ben  Párizsba és Versailles-ba utazhatott. A párizsi útról film is készült Gyurika címmel, melyről Bereményi Géza így ír: Főszereplője egy cigány fiatalember, aki bár sérült, olyan öniróniával, humorral láttatja a maga kis világát, hogy a film végére azonosulunk is vele: Ő korunk hőse, s amikor félvállról veszi a saját burkán kívül eső világot, voltaképpen irigyeljük, hiszen igaza van.

Palkó István

 

 

 

 

 

Rittinger János

 

 

 

 

Tiszavári Norbert

 

 

 

 

Tóth Attila 

Nyergesújfalun él, a Mécses lakóotthonban.

“Úgy gitározok, ahogy festek, úgy festek, ahogy gitározok.”

 

Vanger József

 

 

 

Vaskó Mária

A családi hátteret teljesen nélkülözi, édesanyja szociális otthonban, ő pedig a Lámpás’92 Közhasznú Alapítvány valkói otthonában él.

“Azért szeretem a lovakat, mert mindig korán kelnek és beszélgetnek. Én keveset beszélek. Lefestem őket.”

 

Oktató művészek

Borzai Tibor 

1969-ben született. Műszaki tanulmányait a Budapesti Műszaki Egyetem Építőmérnöki Karán végezte. Hídtervezői pályafutását a Speciálterv Építőmérnöki Kft-ben 2000-ben kezdte. 2007-től hídiroda vezető, 2014-től műszaki igazgató. Tervezőként részt vett a magyar autópálya tervezés-építés 2003-ban kezdődő intenzív növekedési időszakában. M0, M3, M30, M6, M60, M7, majd a közelmúltban M4, M43, M44 számos hídjának tervezését, irányítását végezte. Városi környezetben végzett munkái közül kiemelkednek a Budapesti 4. sz. metróvonal létesítése keretében az építészetileg díjazott Gellért téri és Kelenföldi állomás tartószerkezetei. Acél vagy öszvérszerkezetű ívhidak alkotásában külön örömmel dolgozott. Aktív tervezője, irányítója volt a 21-es úti befogott öszvérhidaknak, az acélszerkezeti nívódíjas Salgótarjáni gyalogos hídnak, az Endrődi Hármas-Körös hídnak, a közelmúltban átadott Hatvani 3-21- es csomóponti felüljárónak, valamint az építés fázisába érkezett Tisza-tavi kerékpárhidaknak.

Daradics Árpád

1990-ben fejezte be tanulmányait a  kolozsvári Képzőművészeti Egyetem grafika szakán, mesterei: Ioachim Nica, Feszt László, Horváth Bugnariu Ioan. A diploma  megszerzése után három hónapra Párizsba utazott a kolozsvári Zeneakadémia jóvoltából. Visszatért Budapestre, 1991-ig a Magyar Képzőművészeti Főiskola Mesterképzőjén tanult. Hosszú kitérő után 2000-ben kapott lehetőséget arra, hogy újra visszatérjen a képzőművészeti pályára. Tagja a Magyar Alkotók Országos  Egyesületének és a MAMŰ Társaságnak. 2004-ben Bulgáriában, a Lessedra World Art Print Annual III. díját és a NKÖM Szakmai díját, 2005-ben a József Attlia Képzőművészeti pályázat különdíját, a finnországi Lahti Poster Biennial Pleasure díját, a Római Magyar Akadémia ösztöndíját, továbbá 2007-ben az angliai 2. Medial Art Biennial Prize of Excellence díját nyerte el.
Számos művésztelepen vett részt, többek között 2006-ban Mount Meru Nemzetközi Alkotótáborban, Arusha, Tanzánia; 2006, 2005, 2003-ban a Gyergyószárhegyi Nemzetközi Művésztelepen (RO); 2005-ben az I. Szovátai Nemzetközi Szobrászati Szimpózionon; 2004-ben II. Nemzetközi Kortárs Művészeti Fesztiválon, Ulánbátor (Mongólia). Magyarországon és számos más országban állított ki egyéni és csoportos kiállításokon. Jelenleg Budapesten él és dolgozik.

Elekes Károly

Grafikus, festő, szobrász. A kolozsvári Képzőművészeti Főiskolán végzett 1975-ben. Mesterei: Feszt László, Ioacim Nica. 1979-1984 között a MAMŰ-csoport egyik szervezője volt Marosvásárhelyen. 1984-ben Budapesten telepedett le, és bekapcsolódott a hazai kiállítási életbe. Több pályázati díjat nyert, 1998-ban pedig Csohány-díjjal és Munkácsy-díjjal ismerték el tevékenységét. 1990-1994 között a Pantenon-csoport tagja, 1991-ben alapító tagja a Magyarországon újjászerveződő MAMŰ Társaságnak. 1991-ben és 1997-ben az Egyesült Államokban járt tanulmányúton. 1971-től vett részt a romániai kiállítási életben, 1984-től pedig rendszeres résztvevője a magyarországi csoportos tárlatoknak. Első egyéni tárlatát 1971-ben rendezte. 1991-ben, 1992-ben és 1997-ben Szentendrén, 1996-ban az Egyesült Államokban volt egyéni kiállítása. Több nagyméretű alkotást is készített középületekbe, illetve köztérre. Művei találhatók a szentendrei múzeum és több kortárs képtár
gyűjteményében.

Pető Hunor – Munkácsi díjas képzőművész, a program művészeti vezetője

1990-95: Magyar Képzőművészeti Főiskola, szobrász szak, tanára: Jovánovics György. 1995: Herman Lipót-díj, Germination 9, ösztöndíj, Orońsko (PL); 1995-97: Derkovits-ösztöndíj; 1997: Bonn város ösztöndíja; 2000: Római Magyar Akadémia ösztöndíja. ~ szobrászként végzett, mégis már első érett alkotásai is konceptuális művek – legyenek azok penészedő zsemlemorzsából (Szerelmi négyszög, A legkevesebb, amit a Mont Sainte-Victore-ról tudhatunk, 1996), egérméregből (Rózsaszín pont, 1997), gipszből vagy mázas kerámialapokból (Jovánovics György színmintái, A Stella Kft. színmintái, 1996), de lehetnek fotó alapúak is (A party résztvevői, 1997; Látászavar, 1998). A rendszerváltás után induló nemzedék tagjaként ~ alkotásaiban magától értődően tematizál társadalmi kérdéseket (Szponzorom árnyékában, 1998; Róma 2000, 2000), vagy a művészetet közvetlenebbül is érintő problémákat (Látászavar, 1998). A Felügyelet és büntetés c. munkájában például a halálbüntetéssel foglalkozik; szociológiai feldolgozást vizuálissá transzformál, miáltal ennek rettenetét és a róla folyó időszerű diskurzust kézzelfoghatóvá teszi. Intellektuális művészete és művészet-felfogása írásain keresztül is megragadható (A kompiláció, Szerelmi négyszög, Látászavar). Precízen kidolgozott, enyhén ironikus művei a kiválasztott témáktól kritikai távolságban állnak, ez azonban nem a téma bagatellizálását, még kevésbé kifordítását jelenti, mint inkább intellektuális recepciónk hiányaira utal.

Bővebb információ: http://artportal.hu/lexikon/muveszek/peto_hunor

Pető Barna

Grafikus. Művészeti tanulmányait Erdélyben végezte. Jelenleg Budapesten él. Grafikákat, installációkat, olajképeket készít. Tagja a MAMÜ Társaságnak. Kiállításokon Erdélyben, Magyarországon és külföldön rendszeresen szerepel. 2001-ben a Műcsarnokban és a szentendrei Művészet Malomban vett részt csoportos tárlaton. Művei a hatvani Hatvany Lajos Múzeumban találhatók.

Pető Emese

Decoupage technikát oktat a képzőművészeti táborokban.

Szabics Ágnes

1987-92: Magyar Iparművészeti Főiskola, mestere: Gémes Péter. 1991-től tanít a Magyar Nemzeti Galéria GYIK-Műhelyében, 1993-tól a Budapesti Tanítóképző Főiskolán, 1995-től a Műcsarnok Gyerekstúdiójában, 1996-tól a Magyar Iparművészeti Főiskola másoddiplomás tanárképzésén. 1994: Souvenir Díj; 1995: Stúdió ’94, a Képző- és Iparművészeti Lektorátus díja; Római Magyar Akadémia ösztöndíja; 1996-98: Derkovits-ösztöndíj; 1999: a Fővárosi Önkormányzat ösztöndíja (Bécs). A 90-es évek első felében térinstallációkat készített vesszőből, fából, majd homok, porfesték, vízüveg stb. felhasználásával. Az évtized második felétől elsősorban fotóval dolgozik, de videómunkákat is készít. Installációi a pozitív-negatív, fény és sötétség, a formák és fények egymásrahatásából keletkező alakzatokból állnak. A tudatosan megszerkesztett és a véletlen egymásrahatása inspirálta a különböző városokban készített fekete-fehér fotósorozatait, újabban a fotó “pszeudó” alkalmazása is foglalkoztatja. Motívumait mindennapi környezetünk részletei és konstruált, absztrakt formák alkotják.