Alkotóink

Fogyatékossággal élő művészeinkről itt olvashat bővebben:

Alkotók

Oktató művészek

Borzai Tibor 

1969-ben született. Műszaki tanulmányait a Budapesti Műszaki Egyetem Építőmérnöki Karán végezte. Hídtervezői pályafutását a Speciálterv Építőmérnöki Kft-ben 2000-ben kezdte. 2007-től hídiroda vezető, 2014-től műszaki igazgató. Tervezőként részt vett a magyar autópálya tervezés-építés 2003-ban kezdődő intenzív növekedési időszakában. M0, M3, M30, M6, M60, M7, majd a közelmúltban M4, M43, M44 számos hídjának tervezését, irányítását végezte. Városi környezetben végzett munkái közül kiemelkednek a Budapesti 4. sz. metróvonal létesítése keretében az építészetileg díjazott Gellért téri és Kelenföldi állomás tartószerkezetei. Acél vagy öszvérszerkezetű ívhidak alkotásában külön örömmel dolgozott. Aktív tervezője, irányítója volt a 21-es úti befogott öszvérhidaknak, az acélszerkezeti nívódíjas Salgótarjáni gyalogos hídnak, az Endrődi Hármas-Körös hídnak, a közelmúltban átadott Hatvani 3-21- es csomóponti felüljárónak, valamint az építés fázisába érkezett Tisza-tavi kerékpárhidaknak.

Daradics Árpád

1990-ben fejezte be tanulmányait a  kolozsvári Képzőművészeti Egyetem grafika szakán, mesterei: Ioachim Nica, Feszt László, Horváth Bugnariu Ioan. A diploma  megszerzése után három hónapra Párizsba utazott a kolozsvári Zeneakadémia jóvoltából. Visszatért Budapestre, 1991-ig a Magyar Képzőművészeti Főiskola Mesterképzőjén tanult. Hosszú kitérő után 2000-ben kapott lehetőséget arra, hogy újra visszatérjen a képzőművészeti pályára. Tagja a Magyar Alkotók Országos  Egyesületének és a MAMŰ Társaságnak. 2004-ben Bulgáriában, a Lessedra World Art Print Annual III. díját és a NKÖM Szakmai díját, 2005-ben a József Attlia Képzőművészeti pályázat különdíját, a finnországi Lahti Poster Biennial Pleasure díját, a Római Magyar Akadémia ösztöndíját, továbbá 2007-ben az angliai 2. Medial Art Biennial Prize of Excellence díját nyerte el.
Számos művésztelepen vett részt, többek között 2006-ban Mount Meru Nemzetközi Alkotótáborban, Arusha, Tanzánia; 2006, 2005, 2003-ban a Gyergyószárhegyi Nemzetközi Művésztelepen (RO); 2005-ben az I. Szovátai Nemzetközi Szobrászati Szimpózionon; 2004-ben II. Nemzetközi Kortárs Művészeti Fesztiválon, Ulánbátor (Mongólia). Magyarországon és számos más országban állított ki egyéni és csoportos kiállításokon. Jelenleg Budapesten él és dolgozik.

Elekes Károly

Grafikus, festő, szobrász. A kolozsvári Képzőművészeti Főiskolán végzett 1975-ben. Mesterei: Feszt László, Ioacim Nica. 1979-1984 között a MAMŰ-csoport egyik szervezője volt Marosvásárhelyen. 1984-ben Budapesten telepedett le, és bekapcsolódott a hazai kiállítási életbe. Több pályázati díjat nyert, 1998-ban pedig Csohány-díjjal és Munkácsy-díjjal ismerték el tevékenységét. 1990-1994 között a Pantenon-csoport tagja, 1991-ben alapító tagja a Magyarországon újjászerveződő MAMŰ Társaságnak. 1991-ben és 1997-ben az Egyesült Államokban járt tanulmányúton. 1971-től vett részt a romániai kiállítási életben, 1984-től pedig rendszeres résztvevője a magyarországi csoportos tárlatoknak. Első egyéni tárlatát 1971-ben rendezte. 1991-ben, 1992-ben és 1997-ben Szentendrén, 1996-ban az Egyesült Államokban volt egyéni kiállítása. Több nagyméretű alkotást is készített középületekbe, illetve köztérre. Művei találhatók a szentendrei múzeum és több kortárs képtár
gyűjteményében.

Pető Hunor – Munkácsi díjas képzőművész, a program művészeti vezetője

1990-95: Magyar Képzőművészeti Főiskola, szobrász szak, tanára: Jovánovics György. 1995: Herman Lipót-díj, Germination 9, ösztöndíj, Orońsko (PL); 1995-97: Derkovits-ösztöndíj; 1997: Bonn város ösztöndíja; 2000: Római Magyar Akadémia ösztöndíja. ~ szobrászként végzett, mégis már első érett alkotásai is konceptuális művek – legyenek azok penészedő zsemlemorzsából (Szerelmi négyszög, A legkevesebb, amit a Mont Sainte-Victore-ról tudhatunk, 1996), egérméregből (Rózsaszín pont, 1997), gipszből vagy mázas kerámialapokból (Jovánovics György színmintái, A Stella Kft. színmintái, 1996), de lehetnek fotó alapúak is (A party résztvevői, 1997; Látászavar, 1998). A rendszerváltás után induló nemzedék tagjaként ~ alkotásaiban magától értődően tematizál társadalmi kérdéseket (Szponzorom árnyékában, 1998; Róma 2000, 2000), vagy a művészetet közvetlenebbül is érintő problémákat (Látászavar, 1998). A Felügyelet és büntetés c. munkájában például a halálbüntetéssel foglalkozik; szociológiai feldolgozást vizuálissá transzformál, miáltal ennek rettenetét és a róla folyó időszerű diskurzust kézzelfoghatóvá teszi. Intellektuális művészete és művészet-felfogása írásain keresztül is megragadható (A kompiláció, Szerelmi négyszög, Látászavar). Precízen kidolgozott, enyhén ironikus művei a kiválasztott témáktól kritikai távolságban állnak, ez azonban nem a téma bagatellizálását, még kevésbé kifordítását jelenti, mint inkább intellektuális recepciónk hiányaira utal.

Bővebb információ: http://artportal.hu/lexikon/muveszek/peto_hunor

Pető Barna

Grafikus. Művészeti tanulmányait Erdélyben végezte. Jelenleg Budapesten él. Grafikákat, installációkat, olajképeket készít. Tagja a MAMÜ Társaságnak. Kiállításokon Erdélyben, Magyarországon és külföldön rendszeresen szerepel. 2001-ben a Műcsarnokban és a szentendrei Művészet Malomban vett részt csoportos tárlaton. Művei a hatvani Hatvany Lajos Múzeumban találhatók.

Pető Emese

Decoupage technikát oktat a képzőművészeti táborokban.

Szabics Ágnes

1987-92: Magyar Iparművészeti Főiskola, mestere: Gémes Péter. 1991-től tanít a Magyar Nemzeti Galéria GYIK-Műhelyében, 1993-tól a Budapesti Tanítóképző Főiskolán, 1995-től a Műcsarnok Gyerekstúdiójában, 1996-tól a Magyar Iparművészeti Főiskola másoddiplomás tanárképzésén. 1994: Souvenir Díj; 1995: Stúdió ’94, a Képző- és Iparművészeti Lektorátus díja; Római Magyar Akadémia ösztöndíja; 1996-98: Derkovits-ösztöndíj; 1999: a Fővárosi Önkormányzat ösztöndíja (Bécs). A 90-es évek első felében térinstallációkat készített vesszőből, fából, majd homok, porfesték, vízüveg stb. felhasználásával. Az évtized második felétől elsősorban fotóval dolgozik, de videómunkákat is készít. Installációi a pozitív-negatív, fény és sötétség, a formák és fények egymásrahatásából keletkező alakzatokból állnak. A tudatosan megszerkesztett és a véletlen egymásrahatása inspirálta a különböző városokban készített fekete-fehér fotósorozatait, újabban a fotó “pszeudó” alkalmazása is foglalkoztatja. Motívumait mindennapi környezetünk részletei és konstruált, absztrakt formák alkotják.